Visszatérve a baromira szörnyen vagyok témára(amit már halálra unhattok),van bennem ma 1 kis jóérzés is,egy icike-picike öröm,de tobb a hangulatlanság.Mint ma megtudtam nem csak én vagyok így.A horoszkópom se jósol októberre jobb hangulatot...hozzá kell szokni...boldognak kell lenni,akármi van,mert rosszabb is lehet még,de akkor nem,ha szembenézel vele és harcolsz ellene.Most egy történetet osztok meg veletek,nem kell átvinni a valós életbe,nincs köze hozzá.De szerintem ez egy igen érdekes történet arról,hogy nem becsülünk igazán.
Volt egyszer egy vak lány, aki nem tudta elfogadni vakságát, utálta önmagát és mindenkit, a barátján kívül. Egy nap azt mondta a lány, hogy ha láthatná a világot, akkor feleségül menne a barátjához.
Történt egyik nap, hogy ajándékba kapott két szemet és láthatta a világot és a barátját is. Ő megkérdezte:
- Mond, kedvesem, most, hogy láthatsz, hozzám jössz feleségűl?
A lány ránézett szerelmére és megrökönyödve látta, hogy a barátja vak és ezt mondta:
- Sajnálom, de nem megyek hozzád, mivel Te vak vagy.
A barátja sírva távozott és csak ennyit mondott:
- Kérlek, ügyelj a szemeimre...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése