Írni...

Nem akarom abbahagyni a blogolást,de most épp "pihenek".Márha pihenésnek számít az,hogy az öcsémmel angolozom,meg törizem...de emiatt számtalan gyönyörű percet kapok tőle ajándékba.Eközben keresem az utamat.És gyakorlom,hogy milyen jónak lenni.Az öcsémmel jó jónak lenni.:)De a suli más kérdés,ott mindig elveszik a lelkem(lehet,hogy a szívem is).Annyira érdekes érzés volt a tegnap,mert történt valami,valami ami merőben új képet festett fel.A fájdalmas álmaimról nem is beszélve.És ennek az is érdekessége,hogy amikor elkezdődött este kinéztem az ablakon és egy fehér-fekete macskát láttam elmenni a szembe szomszédunk háza előtt(ilyen macseszunk volt nekünk Marci is,aki 2 éve meghalt).És én csak néztem ki az ablakból,a macska pedig pont a szemembe,mintha látta volna a lelkemet. Néztünk egymás szemébe.Én pedig mintha mindent elfeledtem volna ,és süllyedtem volna lefelé.Az a nézése...Azóta álmodok fájdalmasakat.