Világháború,hát közel sem mondható annak,de ma kb.(Papp Laci szava szerint körülbelül:))ennek mondható a "harc" az öcsémmel.Mármint úsztunk a boldogságban meg a harcos kedvben.A mai iskolai letargia után,mintha a sors kegyetlenül kedves lenne velem ma.Mert a mai nettörténések annyira,de annyira jók,hogy az le sem írható:D
Ilyen 1 évbnen egyszer van ...áááá...ez olyan jó érzés.Vki ott fenn nagyon szerethet ma!És innen "csókolom" a drágámat(az tudja akinek kell és nem a Pistiről van szó!tőle jobb személyről)Úgy imádom,hogy mindig mellettem áll pedig azt se tudja miről van szó!(semelyik osztálytárshoz nincs köze)
Ohh...én ma csak repülök és szárnyalok a boldogságban.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése