A jégszív

Egyszer egy tündér leszállott a földre egy emberhez(mindenkihez leszáll a tündére minimum 1x) és megkérdezte tőle:
-Szervusz!-szólt nyugodt hangon
-Mit kérnél,ha lehetne egy kívánságod?-az ember csak állt és állt majd így felelt:
-Én nem kérnék semmit,hiszen megvan mindenem a családom,a barátaim és ráadásul nagyon sokan szeretnek,elsősorban azért,mert sok embert vidítok fel.
-Biztos vagy te abban,hogy nem kérsz semmit?-kételkedett a tündér
-Teljesen biztos,hiszen látod,mindenki boldog körülöttem!-erősködött az ember
-Akkor,ha te így gondolod,bármilyen helyzetben el tudsz boldogulni az életben.Ugye?
-Persze!-vágta rá az ember
-Akkor...-és ekkor a tündér elővette a varázspálcáját és legyintett egyet vele,majd folytatta mondanivalóját
-...nincs is szükséged a beszédedre.adok neked 3 napot,addig fel kell vidíts néhány embert.Aztán visszatérek és meglátom,visszaadom-e a beszédedet.-és a tündér elment.Az ember "boldogan"(már ahogy ilyenkor lehet) vágott bele a feladatba.Most tértek haza a családtagjai.Először a feleségére nézett a szokott arccal,de az mintha észre sem vette volna.Ezután a gyerekeire nézett.Ők se vidultak fel,mintha látni se látták volna az embert.Ekkor az ember nagyon elkeseredett,hiszen neki mindig minden sikerült,eddig.Keserves arccal járta az utcákat és nézett az emberekre,senkit sem vidított fel.Mígnem eljött a 3. nap és vele együtt a tündér is.
-Szervusz!-szólt mosolyogva.Az ember nem tudott felelni a varázslat miatt.
-Figyeltelek onnan fenntről,láttam nem sikerült felvidítani az embereket.-az ember a fejét csóválta(tehát egyetértett a tündérrel)
-De várj,segítek!Belegondoltál már abba mit és hogyan teszel?-az ember csak a fejét rázta,nem tudta mire gondol a tündér.Ekkor a tündér megmutatta az embernek mit csinált az elmúlt 3 nap alatt.És az ember végre megértette:Mindegy hogy beszéddel vagy mutatványokkal akarjuk felvidítani az embereket,nem sikerülhet mindig.De megvan erre a sikerre egy örök módszer:a mosoly.Az ember eddig csak a szavaival vidított,belül jég szíve volt.De ez a jégszív most,a tündér hatására megolvadt és mosoly ült az ember arcára.Nem kellett ezután az tündér segítsége,ahhoz,hogy az ember beszéljen,feloldódott a mosoly hatására a varázslat.Az ember végignézett magán és annyit mondott:
-Köszönöm .-majd mosoly ült az arcára.De addigra a tündér eltűnt,szavai azért még hallatszottak a levegőben:
-Ne felejts el mosolyogni!