Csak élek a nagyvilágban még mindig úgy érzem.De valahogy nem teszem oda a lelkemet.Talán ott jobb neki ahol jár.Az utóbbi két nap igen megviselt.Zoli elviteléről már értesültem egy 5 nappal ezelőtt,de nem hittem el,hogy tényleg más nevelő szülőkhöz viszik,és az az utolsó emlék,az igen-igen az eszemben jár még mindig...elő se bírom venni a körömlakkot.Talán,ha majd előveszem,akkor igazán túlléptem rajta.Mégis azon az emberen tudok csodálkozni leginkább aki "igazán" szerette más néven Lilin.Ő teljesen abban a hitben él,mintha még mindig itt lenne és nézegeti azt a mackót amit Zoli küldött neki. Valahogy tegnap akörül forogtak a dolgok,mintha odafenn minden el lenne rendelve...mindennek úgy kell lennie .Itt megint felhozhatnám azt a bizonyos régi blogot és azt,hogyha nem beszélgetek msn-en fél képernyőn még mindig más lenne minden...
De azt hiszem most csatlakozom a lelkemhez és repülök ma vele én is egy kicsit...miközben szól a zene,de ha nem csatlakozhatok hozzá,akkor is megmarad a zene és holnapra helyrejövök.
Csodálatos egy világ...
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése