Kezdem ismerni a dolgaimat

<---Imádott Öcsim és én este.Hála Neki már tudom,hogy miért hadarok.(L))
Már megtettem 1 lépést ahhoz,hogy megismerjem magamat,csak úgy.Hogy miért is jutott ez ma az eszembe? Elmesélem.
Pénteken az öcsémmel tanultam a történelmet,vagyis neki segítettem tanulni.Magyaráztam és olvastam hozzá a könyve szövegét.Miközben azon vettem észre magam,hogy érthetetlenül hadarok,csak úgy peregtem a szavak és ez nem volt mostanság szokott tőlem.A hadarás,hát egy jó öreg,régi szokás,múltkor történelmen hadartam(de úgy,hogy a tanár nő minden olvasásom előtt elmondja most is,hogy lassan olvassak:$) Szóval hadartam.Öcsém azt mondta Anyunak,amikor feljött az emeletre,hogy milyen érthetően magyaráztam és hogy milyen szépen beszéltem...Anyu meg persze ismer és tudta,hogy hadartam.De ma belegondoltam,hogy a hadarás az egyfajta menekülés.Sietsz,futsz az élet dolgai elől,egyszóval én is menekülök és menekültem az életemben azon a módon,hogy jobb mindenen gyorsan túlesni.A lassú tempóval meg az lehet a gond,hogy leragadsz egy témánál és ott időzöl fél hetet.Meg kell találni a normál utat,ami feltehetően akkor lesz,ha nem hadarok olvasás közben.