Annyira érdekes,hogy néha még a háttérben is észrevesznek az emberek.A múlt héten szó szerint a háttérben barangoltam,és most ezt másnál fedeztem fel.Ráadásul tanultam az én példámból!
"- Mondd, meddig harcolsz még az óriásokkal, Don Quijote? A kilátástalan küzdelem mire való?"-idéztem a mai harmóniakártyámból ami kissé elbizonytalanít...hisz ebben az esetben minden rosszul történik.Ezek a dolgok annyira tudnak idegesíteni...és akkor másoknak milyen lehet?Én csak egy ember vagyok a sok közül kis problémának sem mondható dolgokkal és csak egy egyszerű,unalmas blogot írok.De egy kicsit javít a helyzeten,amit Laci atya mondott Tündi kérdésére:Egy ember csak maga nem állhatja meg a helyét a világban,vannak rajta kívül mások is.Lehet,hogy van akinek kisebb gondjai vannak és csak én nagyítom fel a nézeteket.Nem hiába volt,hogy itthon nagyítónak hívtak,most meg jégcsap lettem.Találkozik a múlt és jövő.
Íme egy idézet Szabó Magdától,tegnap az origo-ból másoltam ki,mert igen nagy igazság van benne:
"Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad."
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése