"Dóri,esik a hó!"

Fizikaóra,a tanárnő kiosztotta végre a témazárókat.Sokáig tartott,de megérte!5*-ös!!!:D:D(És az osztályban átlagban több 5-ös lett,mint a b-ben:P)A tanár nő ezután ír a táblára 4db feladatot,már a 3.-nál tart mikor kinézek az ablakon(mostanába szokásom bámulni a nagyvilágba).Látom,hogy esik a hó,a gyönyörű csoda!(és mindez a fizika dogák kiosztása után mintegy jutalomként nekünk).Odasúgom Dórinak:"Dóri esik a hó!" Dóri továbbadja és mintegy fél percen keresztül végigmegy az osztályon ,majd a tanárnő hátrafordul a nagy zúgolódásba azzal a kérdéssel:"Ki dumál?"Persze óra végére már nem esett a hó:(
Az angol és futurka kikészített....:P:D:S Tény,hogy szeret énekelni (és az is ,hogy milyen sokáig tartja benn a levegőt:P) de ne hangosan!
Mutatok egy pár édes téli szalvétát:

és egy ide nem illő Ady verssel búcsúzom,Őrizem a szemed:
Ady Endre

Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Angel

Angyali napom volt ma az angyalok tekintetében(ez aligha volt érthető:P)Ma megtaláltam egy honlapot ezt.Annyi jó dolgot találtam rajta,itt foglalkonak az angyalokkal is ,az egyik cikket majd a végén bemásolom.Szóval a ma az angyalok körül forgott.Áttérve valami teljesen másra, múlt kedden utaztuk a vonaton hazafelé a Kölcseyből Anyuval én meg csak némán ültem és gondolkodtam arról,hogy hogy lehetne modernizálni a vonatozást és előjött bennem az a kérdés,hogy egyántalán hogyan működnek a vonatok,mert csak állnak,aztán valahogy elindulnak.Meg is kérdeztem ezt vasárnap!,erre(Anyu és Apu is jelen volt) Anyu azt mondja,hogy nekem milyen kérdéseim vannak,ő ilyeneken nem gondolkodott,közbe pedig Apu elmagyarázza a vonatok működését.Én és a kérdéseim....agybaj.Szóval csak én gondolkodom ilyeneken...,bár a miért élünk,ha meghalunk kérdés is jó.

Igazi angyalok

Maggy Whitehouse: Az élő Kabbala
2007.11.27

A kabbala szerint a valódi angyalok tiszta energiából álló koncentrált lények, akiket Isten meghatározott célra teremtett. Vannak fényangyalok, rituáléangyalok, szeretet-, szerelemangyalok, békeangyalok.

Mivel mi, emberek Isten gyermekei vagyunk, így állandóan teremtünk
– gondolkodás, beszéd, írás vagy rajzolás által. Nem lehetetlen számunkra,
hogy egy angyalt jelképező gondolati formát teremtsünk, amely őrzőként – vagy láthatatlan barátként – tevékenykedik; ezt úgy tehetjük meg, ha elképzelünk egy lényt, aki támogatóként és vezetőként állandóan velünk van. Ez a barát pontosan azt fogja tenni, amit mondunk neki, és olyan valóságosnak fog tűnni, mint egy emberi lény – csupán a fizikai világban nem fog megnyilvánulni.

A láthatatlan barát

Egyes gyerekek láthatatlan barátai testetlen emberi lelki vezetők, és ezek közül néhány a gyermekek által teremtett angyal. Ha egy gyermeknek különösen destruktív, kellemetlen „barátja” van, akkor az lehet egy úgynevezett dibbuk – egy földhöz kötött lélek, aki rákapcsolódott valamilyen barátságos energiára. Ezt a problémát általában úgy oldhatjuk meg, ha imádkozunk, hogy a gyermek saját őrzői vigyék el ezt a lelket a megfelelő szintjére, vagy adjanak védelmet a gyermeknek.

A gondolat ereje

Amikor gondolat révén egy angyali formát teremtünk, az erősödni fog, amikor energiát adunk neki, illetve gyengül, ha nem kap energiát. Egyesek ezeket a formákat „entitásoknak” nevezik, és ezek az őket létrehozó gondolatoknak megfelelően lehetnek jók vagy rosszak. Amikor abbahagyjuk az igénybevételüket, eltűnnek, és az energia valami másba költözik át.

Előfordul, hogy egyes emberek gondolati formái megmaradnak és tovább élnek egy adott helyen még azután is, hogy ezek az emberek meghaltak vagy elköltöztek máshová; az is lehetséges, hogy ezek a gondolati formák összetalálkoznak másokkal, például szellemekkel. Megesik, hogy egy házban valamilyen hideg jelenlétet érzékelünk, vagy egy átjáróban, kapualjban nyugtalan érzésünk támad. Ezek a gondolati formák végül idővel eltűnnek, amennyiben nem „táplálja” őket valamilyen energia, de ettől függetlenül jól tesszük, ha például új otthonunkat eredeti észak-amerikai tisztító füstölőrúd meggyújtásával vagy virágillat-eszenciát tartalmazó légfrissítő permettel megtisztítjuk, hogy ezzel elejét vegyük a régi energiaformák megtapadásának.
Az otthon dolgozó gyógyítóknak és az egészségközpontokban tevékenykedő személyeknek rendszeres energiamentesítő tisztítást kell végezniük a páciensek által a gyógyító kezelések során „szétszórt” és hátrahagyott energetikai „hulladék” semlegesítése érdekében.

Lelki vezetők

Vezetőink és őrzőink általában olyan lelkek, akik jól ismernek minket. Ezek a lelkek lehetnek a korábbi szeretőink, szüleink vagy barátaink, és általában csupán egy lépéssel vannak följebb a létrán, mint mi, így nálunk némileg több érzékkel rendelkeznek, és megvan a képességük, hogy átlássák a nagy kép egészét.
Ha van egy meghatározott elvégzendő feladat, meglehet, hogy egy „szakértő” vezetőt rendelnek mellénk rövid időre, és amennyiben látható jelei vannak, hogy jól végezzük a dolgunkat, akár más emberekkel együtt is osztozhatunk egy vezetőn, mivel föntről nincs szükségünk túl sok segítségre. A vezetők Jecírában élnek, mivel csak ott képesek olyan formákat, alakzatokat ölteni, amelyeket láthatunk, érzékelhetünk vagy hallhatunk. Minden „angyal”, legyen az akár emberi, akár nem emberi angyal, képes olyan alakban megmutatkozni előttünk, amelyet hajlandók vagyunk felfogni, megérteni annak érdekében, hogy életünket könnyebbé tegyük.

"-Nekem nincsen semmi bajon!bebebe:P"

"-Nekem nincsen semmi bajon!"Mondtam mikor bementünk az öltözőbe tesióra után,de ezt mostmár a nap végére nem mondhatom el.A bokám köszöni szépen jobban van,de lett helyette más "beteg".Hazaértem a suliból,majd gyorsan lementem a lépcsőn,mert várt az ebéd,utolsó lépcsőfok,én zokniba vagyok.Mi történik?Az utolsó lépcsőfokon úgy elcsúszik a zoknim,szépen végigsiklik a lépcső szélén a fájdalom meg belenyilal a lábamba ,és ez még semmi.Mikor leülnék a net elé áram alá kell helyezzem a hosszabbítót (fogalmam sincs,hogy hosszabbítónak hívják-e,SZŐKE!:P),itt pedig bevertem a térdemet a székbe.Most ráadásul mindkét lábam ilyen,mert bal térd és jobb láb:( Ennyire hamar játszódnak le a dolgok,de a mai nap iskolanap nem volt gyors:(,egyenesen lassú volt(a tegnapi 4 órához képest biztosan:P)Ráadásként nagyon-nagyon álmos vagyok és fáj a fejem.Többet nem sajnáltatom magam csak még egy utóirat.
ui.:Klau!Ideje lenne elmondani azt a félbehagyott történetet!

Nehezemre esik írni...

Kicsit rossz a hangulatom(szerencsére csak 1 icipicit),de azért írok a blogba,ezt nem hagyhatom ki!:P A tanmeséket holnapra halasztom ,mert más-más tartalma van mindegyiknek és úgy tűnhet,mintha mindenre utalnék,pedig nem.Nem akarok írni,a lustaság kicsit sok,meg nem is tudok miről írni,csak nézek kifelé az ablakon és bámulom a rohanó felhőket,egyik pillanatban odanézek és látom,hogy sietnek,közben írok és mikor visszanézek már el is tűntek,ezek után meg eszembe jut egy történet vége,mikor a kisleány a mese végén így szól a távozó tündérhez:Már elmész,hisz még beszélni se beszélgettünk! és sírvafakad.:( :'"(

Írásképtelen

Igen,igen,kissé írásképtelen vagyok 2 dolog miatt is.Az egyik,hogy semmi értelmes gondolat nem jut az eszembe:PA másik meg azért,mert ugrálok ide-oda...magyarul kicsit jól érzem magam(pedig nem ettem cukros baba piskótát:D)Szóval,ha a hangulatomat akarnám kifejezni milliónyi mosolygós fejecske lenne(ezt is csak azért írom,hogy legyen mit:O)
csak A víz versenyéről nem írhatok,mert egyszerűen nem hiszem el addig,míg nem mondja a Lukácsné.(de megöl az idegesség,mert tutira nem azon a helyen végeztem,mint amennyit BoGa mondott:(,számomra mindegy is lenne csak ,RENI LEGYEN BENNE AZ ELSŐ 3-BAN,MERT NEKI EZ FONTOS+megjegyzésként én Newtont se tudok számolni,ciki:$)És,hogy ne kelljen sokat írnom itt egy tanmese,a héten csak tanmesék lesznek pluszba meg esetleg kép.

A tölgyfa és a nád

A tölgyfa és a nád azon versengtek, melyikük az erősebb. Ekkor hatalmas szél támadt. A nád ingadozott, hajladozott a szélrohamokban, nehogy gyökerestül kiszakadjon; a tölgy azonban teljes erejével ellenszegült, és tövestül ki is szakadt.

A mese bizonyítja, hogy nem szabad az erősebbekkel viszálykodni.

A méhész

A méhész gazdaságába távollétében betört egy idegen, s ellopta a mézet és a viaszt. Mikor a gazda megjött, és látta az üres kasokat, melléjük állt, és vizsgálgatta őket. A méhek pedig, mikor megjöttek a mezőről, ahogy ott találták ott, fullánkjukkal nekiestek, és szörnyen helybenhagyták. Erre o így szólt hozzájuk: "Nyomorult állatok, ti azt, aki ellopta a viaszotokat, bántatlanul elengedtétek, engem pedig, aki gondoskodom rólatok, összeszurkáltok?"

Ugyanígy némely ember tudatlanságában nem őrizkedik ellenségeitől, de barátait mint rosszakarókat eltaszítja magától.

Kavargó érzelmek

Tegnap egy kicsit nagyon ki voltam(Klau tudja).Több dolog is nyomta a lelkemet egyszerre.De most már valamivel jobb.Még mindig nem bírom elhinni,hogy amit Lili meg kar tudni,azt megtudja...(nem akartuk elmondani,kiszedte másból:@)Közben sulit is kéne nézni...és a napok csak peregnek.Bioszból is kéne valamit tanuljak meg a földrajz se megy rózsásan.
JA és:BOLDOG SZÜLINAPOT MAMA!(L)!(L)!
Itt egy teljesen független vers:

VALÓBAN MIT TARTOGAT MÉG SZÁMUNKRA AZ ÉLET ÖRÖMÖT, BÁNATOT,MOSOLYT...

Mit tartogat az élet?



Számunkra rejtély marad.

Ahogy az idő múlik, az élet tovaszalad.

Az út porát néha friss eső áztatja.

Tudjuk, hogy a jövő, csak szívünket áltatja.

Keresünk valami szépet, keresünk valami jót,

A tovaszálló évek arcunkra ráncot rót.

A szívünk fiatal marad és szeretni kész

a szerelem örök lesz , amíg csak élsz!

Érzések és pofonok avagy a tegnapi sulibuli összegzése és tapasztalatai

Az elmúlt években ez volt a 2. olyan sulibuli ahol tanulók csinálták a zenét(idén viszonylag jól). A vártnál(számomra) nagyobb volt az érdeklődés az ötödikesek részéről(ez a kabát mennyiségen is látszott)És amik ott a ruhatárba történtek...ennyi szerelmi szálat egy este alatt!Kezdjük azzal,hogy a táncosok,akik a bulit elkezdték 16:50-kor léptek fel,mert ez így volt "beütemezve",addig szólt a zene,a torna terem kongott az ürességtől és a népek kint tolongtak,miközben a táncosok a ruhatárba próbáltak.Aztán nagy nehezen eljött az az idő amikor minden elkezdődött...a ruhatár előtt 5 percenként váltották egymást azok a már "szokott" emberek akik a táskájukért szaladgáltak.Közben felfűződött 1-2 szerelmi szál.Én meg mintha cukros babapiskótát ettem volna...kék,zöld és piros filctollszínekkel a kezemen tértem haza,de nem csak én!:S Amiről még buli előtt írtam,nem valósult meg...Aztán idén a sulibuli "tanári biztosításokkal" történt.Talán ennek köszönhető,hogy Petibá is,Győri Viki is,BoGa is táncolt fél este.A buli végén erőszakosak voltunk,senkit nem engedtünk már be a ruhatárba..de sikerrel zártunk!
A következmények:Nagyon-nagyon fájt a lábam mire hazaértem(pedig csak 15 percet táncoltam),ma meg már fáj a térdem is,mivel a padot ide-oda tologatni...és bevertem még a suliban tegnap a könyökömet is.Szóval jól vagyok.Hozzátéve,hogy aznap este még azt hittem,hogy ezekkel a mondatokkal fogok álmodni:"Mit kérsz?,Hanyadik osztály?,Milyen színű,hogy néz ki?,Ez az?"de végül is túléltem az estét.Gondolom Klauéknak is jól sikerült,ugye?:P

Kép:Micimackó.azt ábrázolja,hogy van helye a gyerekességnak és azt is,hogy szia(inkább azt)

Ne bánts őt!

Egy kicsit kikészültem mire hazaértem,nem is kicsit.Fáj.Miért vagyok én ennyire gonosz ember?
Más akarok lenni,de mindig ugyanaz az én tér vissza,így nem lehet változni!Annyi embert megbántottam már...és még mennyit fogok.Érzem,hogy valami nagyon rossz,de sodortatom magamat.Itt a következmény.A teljes kikészülés.Ráadásul ma még sulibuli.Lesz amilyen lesz én ott leszek,bárki megtalálhat a ruhatárba.Visszatérve még a mai napra,nem volt semmi az angol fak.:
"-Ők a-sok,mi meg b-sek!"
Kitől idéztem?:P
Még mindig annyira fáj ez a dolog,át kell vészeljem,sokáig fog tartani.
-ez a ne bánts őt című klip...én nem akarom,de...

A kép az éppen itt álló vihar kapuját ábrázolja.

Szép tavaszok...

A mai napról gyorsan ,sokat.Ma volt a víz vetélkedő 75 percen át írtuk a tesztet és nagyon,nagyon nehéz volt!Szerintem én voltam a legbutább.Ezek után végre!hazaértem és elkezdtem leckét írni,hát vagy 40 percet a médiával szenvedtem,kár,hogy nem írtam meg a múltkor.Majd csak pár percre feljöttem netezni és megnézni,hogy pontosan mit is írnak a sülysápi tragédiáról(Anyuéknak).Előtte az e-mailek meg a harmóniakártya ami a tavaszt hozza...

És egy nagyon szép történet következik most szsike-től:

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak

A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak

Két utazó angyal megállt, hogy az éjszakát egy tehetős család házában töltse el.

A család udvariatlan volt és megtagadta az angyaloktól, hogy a nagy ház vendégszobájában pihenjék ki magukat.

Ehelyett a hideg pincében kaptak szállást.

Amikor kinyújtóztak a kemény padlón az idősebb angyal meglátott egy lyukat a falon és kijavította azt.

Amikor a fiatalabb angyal kérdezte miért, az idősebb angyal így felelt: "A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak."

A következő éjjel egy nagyon szegény, de vendégszerető paraszt és felesége házában pihentek. Miután azt a kevés ételt is megosztották velük, amilyük volt, átengedték az angyaloknak az ágyukat.

Amikor másnap reggel felkelt a nap az angyalok könnyek között találták a parasztot és a feleségét.

Az egyetlen tehenük, akinek a teje az egyedüli bevételük volt, holtan feküdt a mezőn.

A fiatal angyal dühös lett és kérdezte az idősebbet, hogyan hagyhatta, hogy ez megtörténjen.

Az első embernek mindene megvolt, mégis segítettél neki, vádolta.

A második családnak kevese volt és hagytad, hogy elpusztuljon a tehenük.
- A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak - mondta az idősebb angyal.-

Amikor a nagy ház hideg pincéjében pihentünk, észrevettem, hogy a falon lévő lyukban arany van.

Mivel a tulajdonos olyan mohó volt és nem akarta megosztani szerencsés sorsát, betapasztottam a falat, hogy ne találhassa meg.

Amikor utolsó éjszaka a paraszt ágyában aludtunk, jött a Halál Angyala, hogy elvigye a feleségét. Helyette odaadtam neki a tehenet.

-a kép a történethez kapcsolódik,a sülysápi hírt itt találod:http://www.hirado.hu/cikk.php?id=244653

Csak egy ember féleség

Annyira érdekes,hogy néha még a háttérben is észrevesznek az emberek.A múlt héten szó szerint a háttérben barangoltam,és most ezt másnál fedeztem fel.Ráadásul tanultam az én példámból!

"- Mondd, meddig harcolsz még az óriásokkal, Don Quijote? A kilátástalan küzdelem mire való?"-idéztem a mai harmóniakártyámból ami kissé elbizonytalanít...hisz ebben az esetben minden rosszul történik.Ezek a dolgok annyira tudnak idegesíteni...és akkor másoknak milyen lehet?Én csak egy ember vagyok a sok közül kis problémának sem mondható dolgokkal és csak egy egyszerű,unalmas blogot írok.De egy kicsit javít a helyzeten,amit Laci atya mondott Tündi kérdésére:Egy ember csak maga nem állhatja meg a helyét a világban,vannak rajta kívül mások is.Lehet,hogy van akinek kisebb gondjai vannak és csak én nagyítom fel a nézeteket.Nem hiába volt,hogy itthon nagyítónak hívtak,most meg jégcsap lettem.Találkozik a múlt és jövő.

Íme egy idézet Szabó Magdától,tegnap az origo-ból másoltam ki,mert igen nagy igazság van benne:
"Szeretnék Önöknek valami rettenetesen egyszerűt mondani, amit édesanyámtól tanultam annak idején: mondjuk hétfő volt, és én megsemmisültem, ettől vagy attól. Anyám csak nézett, és azt mondta: Kislányom, ma hétfő van, és jön a kedd. Csak nem képzeled, hogy a keddnek van valami köze a hétfőhöz? A szél is megfordul. Kicsit mindig lehetsz szomorú. Ha nem magad, más miatt. De bízzál az életben. Nem ok nélkül kaptad."

″Ami jó, el is múlik egyszer″-Szabó Magda

Igaza van az idézetnek,ami jó,az el is múlik egyszer...vagy,ha nem,akkor mi múlunk el:(
Kora reggel kellett indulni a Kölcseybe.Jól kezdődött a nap,csupa-csupa rossz érzések kavarogtak bennem,mintha ma még történne valami rossz.Pedig iskolába se megyek.Nagy nehezen ez a rossz érzés elmúlt mire kiértünk a vasútállomásra és bejött!volt értelme rosszat érezni...talált!Reméltem ezzel az eseménnyel letudtam a mai sejtésemet.ÁÁÁ,dehogy sikerült ez!Kölcsey,óralátogatás angol persze a nyelvi előkészítős osztályban,na és persze egy kedves tanár néni.8 tanuló volt az osztályban és vagy ennek az ötszöröse volt a szülő és gyerek.:$Ilyen angolóra a mi sulinkban igen ritka:(.Ha a tanár nő beszélt 6 mondatot magyarul!a többi mind angol volt és olyan időket vettek jól megmagyarázva amiket mi fakon vettünk.ÉS ez volt a KEZDŐ SZINT!
Mi lenne velem akkor a Lászlóba? a halálon kívül.Sajnos a Kölcsey nem egy olyan összetartó közösség,mint a László.Bár egyikbe sincs sok felvételi esélyem,mivel a Kölcsey szintje a Veres Pálnéval egyre rakható(+ a Teleki).
Hazafelé a vonaton kissé eltöprengtem,hogy miből maradhattam ki,megmentettem magamat vagy nem.Mégis hazaérve igen rossz érzések fogtak el...
Ma gyűjtöm az erőmet a holnapra,mivel megint csak van 1-2 tippem mi fog majd történni.:$

Kép:Nlcafe
Jelentés:Mindig van új remény!

Ide is,oda is

Ide -oda megy a képernyő,egyik fele épp a blogban másik fele meg a hotdogon van.Játszom,mint kezdő játékos.Eddig csak memória kártyáztam meg amőbáztam.Szerencsére egy kedves ellenfelet fogtam ki:),nem is volt ellenfél,mert mindenben segített.Köszi neki,bár tudom,hogy nem olvassa. A mai nap kész katasztrófa,hangulat ingadozásokkal teli,egyszer fenn egyszer meg lenn.mikor géphez ültem akkor volt lenn,most meg megint fenn...Egy két dolog,ide vagy oda nem számít.menekülnék én az iskolából,ha lehetne...(szerencsére a nyílt napokkor lehet).csak éppen tegnap nulláztam le magamat...kéne egy kis ego kölcsönbe...
Nem baj...mert csak 1 dolog jár most az eszembe...találd ki mi az!:P

képmagyarázat:hol napfény,hol árnyék,mikor hova süt a
nap.Olyan ,mint az én hangulatom.

Kezdem ismerni a dolgaimat

<---Imádott Öcsim és én este.Hála Neki már tudom,hogy miért hadarok.(L))
Már megtettem 1 lépést ahhoz,hogy megismerjem magamat,csak úgy.Hogy miért is jutott ez ma az eszembe? Elmesélem.
Pénteken az öcsémmel tanultam a történelmet,vagyis neki segítettem tanulni.Magyaráztam és olvastam hozzá a könyve szövegét.Miközben azon vettem észre magam,hogy érthetetlenül hadarok,csak úgy peregtem a szavak és ez nem volt mostanság szokott tőlem.A hadarás,hát egy jó öreg,régi szokás,múltkor történelmen hadartam(de úgy,hogy a tanár nő minden olvasásom előtt elmondja most is,hogy lassan olvassak:$) Szóval hadartam.Öcsém azt mondta Anyunak,amikor feljött az emeletre,hogy milyen érthetően magyaráztam és hogy milyen szépen beszéltem...Anyu meg persze ismer és tudta,hogy hadartam.De ma belegondoltam,hogy a hadarás az egyfajta menekülés.Sietsz,futsz az élet dolgai elől,egyszóval én is menekülök és menekültem az életemben azon a módon,hogy jobb mindenen gyorsan túlesni.A lassú tempóval meg az lehet a gond,hogy leragadsz egy témánál és ott időzöl fél hetet.Meg kell találni a normál utat,ami feltehetően akkor lesz,ha nem hadarok olvasás közben.

Szeretnék egy kicsit változni...

Az eddigi napok még a harmónia kártya szerint is a befelé fordulással teltek,de ezen változtatnom kell.Erről pillanatnyilag ennyit.Többet a tegnapi István a királyról.
(a kép a világosságról szól és arról,hogy nehéz előtörni+én fotóztam:) )
István a király:
Nagyon-nagyon jó volt.talán mert nem volt annyira tökéletes hangszerelés és így igazán szép volt a hang és a zene vonzása.A történet pedig szokott,de az előadásmód sajátosan jó!Minden szereplő a legjobbat adta és azoknak az embereknek a hangjuk is nagyon jó volt akikről még a tanáruk sem gondolta.Akkor nem tűnt meghatónak,"csak" az ember minden porcikája beleremegett.de így végiggondolva a történet lényegét,felépítését,a magyarok sorsát...több lesz így,mint egy rockopera.Szerintem nagyszerű volt. :)A dal ami a youtube-ról van az volt a kedvencem(oly távol vagy tőlem),a száll fel szabad madár is jó,de kissé más állapotot ábrázol(itt azt szeretem,mikor a nép énekel).Azért megmutatom mind a kettőt.

Oly távol vagy tőlem:



Szállj fel szabad madár:

Bocsánat

Szeretnék bocsánatot kérni mindazoktól akikkel igen-igen rosszul viselkedtem a héten.Akik sokat beszéltek velem azoknak elsősorban a nagy számmal gyűlt meg a bajuk.Kissé rossz dolog így,de már a mai napomnak is látom a rossz tetteit,ezért írom le ezt.Még 1000x millió sorry!!!!!!

Rohanok,hisz vár ma rám egy rockopera... a mai napról csak annyit,7 hiányzó és barátságoa légkör.Na meg persze future:P meg izomláz a tesiórán és két óriás témazáró. A többit kitalálhatjátok...:P Holnap bővebben...

A lelkem még mindig máshol van

Csak élek a nagyvilágban még mindig úgy érzem.De valahogy nem teszem oda a lelkemet.Talán ott jobb neki ahol jár.Az utóbbi két nap igen megviselt.Zoli elviteléről már értesültem egy 5 nappal ezelőtt,de nem hittem el,hogy tényleg más nevelő szülőkhöz viszik,és az az utolsó emlék,az igen-igen az eszemben jár még mindig...elő se bírom venni a körömlakkot.Talán,ha majd előveszem,akkor igazán túlléptem rajta.Mégis azon az emberen tudok csodálkozni leginkább aki "igazán" szerette más néven Lilin.Ő teljesen abban a hitben él,mintha még mindig itt lenne és nézegeti azt a mackót amit Zoli küldött neki. Valahogy tegnap akörül forogtak a dolgok,mintha odafenn minden el lenne rendelve...mindennek úgy kell lennie .Itt megint felhozhatnám azt a bizonyos régi blogot és azt,hogyha nem beszélgetek msn-en fél képernyőn még mindig más lenne minden...
De azt hiszem most csatlakozom a lelkemhez és repülök ma vele én is egy kicsit...miközben szól a zene,de ha nem csatlakozhatok hozzá,akkor is megmarad a zene és holnapra helyrejövök.
Csodálatos egy világ...

Csodák márpedig léteznek!

"Sok-sok évvel ezelőtt egy kis leányzó sírva szaladt az Anyukájához és azt mondta:
-Nem szeret!Ez nem lehet!-az Anya nem értette miről lehet szó,de megnyugtatta a kislányt szavai gyógyírként hatottak rá és amit eddig a szívében olyan égető fájdalomnak érzett,az most mind-mind megváltozott,melegséggel töltötte el kis szívét.Időközben Édesanyja egy szörnyű autó balesetben meghalt,mikor a leányt óvodába vitte.Az Anya meghalt,a lány életben maradt.Pár évvel később a kislány már tudott olvasni és egy szép kis történetet olvasott,nem tudta mi az,csak megtalálta,megtetszett neki és elolvasta.Nem az a szokott mese volt,nem is mese,hanem egy történet,melyet még a felnőttek is alig értenének.De a kis leány megértette a történetet...nem is a lényege tetszett neki benne,hanem az utolsó végszó:Csodák márpedig léteznek!Nem tudta miért,de érdekes érzése volt a szívében,egy már elfeledett emlék ötlött az eszébe,amikor Anyukája megnyugtatta és megölelte.Ez eddig még sohasem jutott eszébe,de az érzés,amit a végszó után érzett,ugyanaz volt,mint amit az ölelés alatt érzett régen.Hirtelen érezte Édesanyját.
Még aznap este azzal a könyvvel feküdt le aludni amiben a történetet olvasta és észben tartotta a szabályt:Csodák márpedig léteznek!A leányzó pedig lényegében Anyukájával feküdt le aludni és azzal a szív melengető érzéssel.Na és persze a gyermekkor szabályával:Csodák márpedig léteznek!"


Csodák a matekkal kapcsolatba is vannak,csak mindig elfelejtjük őket érezni.Mert a szívünk legmélyén élnek,az igaz érzelmek birodalmában,s van,amikor repülnek a lelkünkkel együtt. Csoda minden egyes nap és minden pillanat amit megélhetsz,ilyenkor ötlik eszembe az,amit ThxVn már oly sokszor emlegetett a blogjában és csak a héten éreztem én a piacon:"Egy mosollyal megnyitotta a lakattal őrzött szívemet"(bocsánat,de nem pontos idézés).Én csak most éreztem.Mérföldekkel előrébb jártok,mint én ...de a szívem és a lelkem külön életet él...

"...bárkinek a papucsába beleléphetsz"

Aki volt misén,az tudja,hogy miről szól a cím,aki nem az sajnálhatja,hogy nem volt misén,mert nem írom le!:PLusta vagyok és hull a hó,szóval nem akarok sokat időzni a gép előtt,csak beszélni Minyonvirággal és Ginával meg esetleg még egy pár emberrel pl.:Timivel.
Na és még egy dolog amit szeretnék,kizárni a külvilágot...nem érdekel!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!(csak az a baj,hogy ilyenkor szoktam tüskéket növeszteni,így lehet,hogy a megszokott őrültnél is normálatlanabb leszek.)

Himverbrannte Tag

1.Figyelmeztetek mindenkit,hogy esténként nem vagyok a legjobb formámban(ilyenkor az őrültségek vesznek erőt rajtam).Szóval kissé dilis vagyok...(nem mintha egyébként nem lennék az!)
2.Ma pakoltam a szobámban és megtaláltam a Pöttyös Zsibongós tolltartót.Hirtelen beugrott valami...mennyi gondunk volt nekünk alsóba!Volt a pontos dolog,aztán a lopások a szekrényből,a fenyegető levél,a különvonulások,és ez a Pöttyös Zsibongós pályázat.Emlékszem Klauval vonatot készítettünk és bevittük az iskolába,hogy ott tartsuk és lefotózzák,erre másnapra tönkrement vagyis tönkretette valaki az egész osztály munkáját,mi meg dolgozhattunk újra.Én meg azt képzeltem,hogy ez sokkal jobb lett,mikor azt a rombolást már nem lehetett szebbé tenni.Mennyi történet jutott eszembe most alsóból....Lehet,hogy őrültségnek tűnik.Szerintem ez emlék.érdekes ,hogy egy tárgyról jutott eszembe.

Összhang

Ha én jól érzem magam,akkor a testem nem,mármint fáj a fejem,a kisujjam...(de még mindig jobb,mint szegény Tündinek!+jobbulást Neki!)Megvan az összhang a lelkem meg a testem között,csak igen kicsi arányban...most is hasogat a fejem,pedig nem is volt olyan vészes napom.
De azért csak úgy néha elnézem a suliban az embereket,milyen mások,ismeretlenek...
Ma egy történetet mutatok meg nektek(network-ös sztori),de mielőtt ezt megtenném megnéztem és 1-re megyek én is a Szent Lászlóba!Itt is a történet:

Piros üveggolyó

A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam.
Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az
éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a
pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat
ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit
pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki
szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot. Kifizettem a
krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos
kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle,
végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól
néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid van, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat
szeretem.
Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor
legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy
megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy
mosollyal így szólt:

- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon
szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért,
almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a
piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy
mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen
zöldseggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót,
narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr
tettén.
Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem
ennek a férfinak a "csere-bere "üzletét. Aztán eltelt jó néhány év...
Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem
néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem
hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a
barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük
mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy
a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller
asszonynak. Előttünk a sorban állt három fiatalember.
Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete
öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor
Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója
mellől.
Mindhárom fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt,
beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy,
könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak
egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább
indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót.
Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is
vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt
nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.
Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.

- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú,
akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire
értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem
tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek,
hogy kifizessek tartozásukat... Soha nem voltunk gazdagok ezen a
földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a
leggazdagabb embernek tartaná magát.

Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje
keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent.

A történet arról szól, hogy a szavainkra nem fognak emlékezni az
emberek, de kedves cselekedeteinkre annál inkább. Egy kívánságom
számodra a mai napon: kívánok neked mára egyszerű csodákat -
frissen főzött kávét, amit más készített el helyetted. Egy váratlan
telefonhívást egy rég nem látott barátodtól. Zöld jelzőlámpákat a
munkába menetben. Kívánok neked apróságokat, amiknek örülhetsz, a
legrövidebb sort az élelmiszerboltban, egy jó éneket a rádióban. Hogy
a kulcsaidat ott találd, ahol keresed.
Kívánok neked egész napra boldogságot és apró örömöket, hogy ezek
által érezhesd, különleges és ritka ember vagy. Kívánok neked erre a
napra békességet, boldogságot és örömöt. Azt mondják, hogy egy
pillanatig tart csak, hogy megtalálj egy különleges embert, egy óra,
hogy értékeld, egy nap, hogy szeresd, de aztán egy egész élet, hogy
elfelejtsd.

NE FELEDD AZOKAT, AKIK EGYKOR OLYAN SOKAT JELENTETTEK NEKED
ÉS VALAMILYEN MÓDON MEGÉRINTETTÉK AZ ÉLETEDET, JOBB EMBERRÉ
TÉVE TÉGED

Mérges :@

Esz a düh a matek dolgozat miatt.Áá,nem tudom elfelejteni azt,hogy hogyan lehetek ennyire,ennyire bizonytalan abban amit írok.Pedig jó volt amit írtam,és az utolsó percben átjavítottam,még a tanárbá is látta,hogy 1x jót írtam.Dühítő.Talán bízni kéne néha magamban.A másik dolog ami elképeszt,az az,hogy a mai napon is teljesen igazat mondott a harmóniakártyám.
Majd még vár rám egy kis kérdezősködés az öcsémnél,miközben ő úgy is mindenkit(főleg engem) megfolyt a nézésével(szóval lehet,hogy inkább bele se avatkozom)

Jut eszembe mostanában nem bírom kifejezni magam és mindent félrebeszélek(ez most pozitívan,vicces).Tehát vigyázat,mert lehet,hogy nem birok majd megszólalni egy kérdés után vagy éppen össze-vissza mondatot mondok válasznak.:P

Boldogság...Gyere haza!

"...Az emberek szószólókat választottak,akik elpanaszolhatják keserveiket.Amikor eljött az este ,kész volt az egyezség:nekimennek az ellenségnek ,életre-halálra készek a magyar népért.Igen ám,de ekkor rádöbbentek arra,hogy nincs vezérük."

Ezt most nem azért írtam le,hogy bármilyen szándékot jelezzek,de ezt a részletet írtam le tegnap gyakorlásként.Kissé érdekes volt,mit ne mondjak.Nagy rákészülés és puff semmi sem lesz belőle,mert nincs meg a fő ember. Ha ezt rávezetjük a mai napokra,akkor is más jönne ki belőle,mert nincs olyan,hogy valaki ne akarna irányítani.Más a világ.Rossz dolog kifejezés nélkül élni,mert egyszerűen nem tudom kifejezni magam.már vagy fél oldalt kitöröltem...idegesít,pedig ma csak fél órára terveztem a netet...

Potya verseny

Mit látok ma ,ahogy megnézem az e-mailjeimet?Levelet a verseny levelét,de ebből 2-őt is!Az 1. arról,hogy hamarosan elindul a verseny,a 2.pedig arról,hogy nem érkezett meg a nevezési díj és hogy hívjuk fel rá tanárunk figyelmét.Várhatják,hogy megérkezzen,mert nincsen elküldve:$
Potya verseny:) Azért valamit kéne tenni...Max.nem versenyzünk.Ez van.:)

Mutatok egy dalt,nem is 2-őt!Az egyikben az a lényeg,hogy emlékezz.Nekem erre,most nagy szükségem van,a másikat pedig tartalmáért szeretem(hála Tündinek,aki felhozta a blogjába a Valahol Európábant )

Nem tudom hogy ez sors-e...

Talán egy hónapja regisztráltam egy oldalon a www.harmonet.hu -n és naponta kapok harmóniakártyákat(persze én kértem).És ezek a kártyák kivétel nélkül nem hazudtak.(a kártya 2 részből áll,az egyik azt mondja el mi lesz a mai napod fő témája,a másik egy képpel ábrázolja és aláírja ,hogy ezalatt a kép alatt mire kell gondolni)Minden egyes nap a kártya igazat jósolt...nem is értem,de amikor délután küldték el a kártyát(vagy néztem meg az e-mail -eket)akkor pedig visszavezethető volt,a mai napra a következő vonatkozik(a képet sajna nem tudom megmutatni):
A mai napodat Búcsúzás hatja át
Búza - Szárba szökken a kalász, magok szállnak a szélben. A búzamag természete, hogy minden lehet belőle. Aztán a mag magára veszi a kalász terhét, hogy beváltsa sorsát és mindenné váljon. A búza a kenyér alapja, az élet szimbóluma.
Majd ma kiderül,mi lesz belőle:P