> Élted iskoláját amíg végigjárod
> És amíg mindazt, ami emberré emel,
> Híven a szívedbe és elmédbe zárod. Meg kell tanulnod kis lábadon. állni,
> Állni akkor is, ha a világ rádszakad
> És akkor is bátran a helyeden állni,
> Ha az egész világ megrendül alattad. Meg kell tanulnod a világban járni
> És bátran járni úgy is, ha az út rögös,
> Egyenes ösvényed töretlen követni
> Még akkor is ha az út sötét és ködös Meg kell tanulnod emberként beszélni,
> De sohasem többet, mint, ami éppen kell !
> Mindig különb ember annál aki csak kérdez,
> Az, aki csupán a kérdésre felel. De tanulj meg fiam némán hallgatni is,
> Mert - bármily bölcs legyen, - nemcsak épít a szó.
> Gyeplőjevesztetten hogyha száguld veled,
> Akkor az ereje pusztító, romboló. Meg kell tanulnod apáidnak nyelvét
> Úgy, hogy a szavadból igazság, szépség fakad,
> Mert a magyar sorshoz, magyar szenvedéshez
> Igazi erőt csak a szép magyar szó ad. Meg kell tanulnod bátor szívvel élni,
> Nem bízik Istenben, aki gyáván fél.
> A félelem soha meg nem mentett senkit,
> Rémülettöl csak nő,- nem csökken,- a veszély. Meg kell tanulnod víg szívvel nevetni,
> Legyen élted színe víg, nem sötét komor,
> Szomorú emberek élte terméketlen,
> Nem-gyöngyöző mustból nem lesz soha bor. Meg kell tanulnod az Istenben hinni,
> Kinek lelke soha Istenhez fel nem száll,
> Annak az élete sötétségben vész el,
> Mint zordan enyésző, világtalan halál. És meg kell tanulnod kisfiam dolgozni,
> Istenfélő munka az élet értelme,
> Serény dolgozó kéz világokat épít
> S emberré tesz a gondolkodó elme. Meg kell tanulnod töretlen küzdeni,
> Mert küzdés az élet s nem játékos öröm
> S az emberi élet teremtő ereje
> Csak bátor, szembenéző küzdelemből jön. És ha egyszer majd mindezt megtanultad,
> Kövesd azt az útat, melyet apád követett,
> Kinek egész életén csak egy úr parancsolt: Az éltét áthevítő hűség s szeretet.
nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István (1885-1953)
(1941 december 5.)
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése