Tavaly földrengés idén havazás

Az elmúlt két év szilveszterének az átlaga és eseménye a következő:tavaly földrengés,idén havazás.(Na ez most rosszul hangzik,mert mindjárt 2008)Tök 8,az a lányeg,hogy 2006-földrengés,2007 havazás.!Ma sem vagyok valami fényesen,persze ebből a fényességből csak egy dolog csillámlik a mai egy msn beszélgetés,az baromi jó volt!meg a szánkózás !:D:D ez már 2! Megint javult a hangulatom:D
B ékés álmainkban ne csalódjunk soha,
O ltalmazzon minket angyalok mosolya,
L elkünkben béke és szeretet virítson,
D üh és gaz álnokság meg ne szomorítson,
O stoba szólamra ne hajoljon szívünk,
G azdagság kísérje minden vidám léptünk.

Ú tjaink vigyenek igaz célunk felé,
J övendőnk munkája ne váljon keresztté.

É jszaka pompásan ragyogjon csillagod,
V eled örüljek amikor csak akarod,
E gymásra találjon most minden kereső,
T ársával éljen minden egymást szerető.

K özösen tegyük szebbé ezt a világot,
Í zleljünk együtt valódi boldogságot.
V álljon minden titkos szép álmunk valóra,
Á brándjaink ne pazaroljuk csalókra,
N evetni tudjunk és őszintén örülni,
O dvas idő fogát messze elkerülni.
K eveset mondok végül, de szépet:
Kívánok boldog új évet!!!
B.Ú.É.K!

És utoljára egy igen érdekes vers,már csk a fél 12kori lefekvések után(persze ma később:P)
LASSÚ TÁNC

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad,mint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét,
Nézted tovatűnő éjben a felkelő napfényét?
Lassítanod kéne.
Ne táncolj oly gyorsan.
Az idő rövid
A zene elillan...

Átrepülsz szinte minden napodon?
S amikor kérded: "Hogy s mint?"
Meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér,Te ágyadban fekszel,
Tennivalók százai cikáznak fejedben?
Lassítanod kéne.

75.bejegyzés :Lesz ez még így se!

Jé,ez már a 75.bejegyzésem,milyen kevés...mintha napló lenne,de mégse vagy igen,nemtudom talán csak annyit ,hogy valamiben különbözik a naplóktól.Láttam Anna örült tegnap az idézettengernek amiben nem önszántamból,de sok keserű idézet került bele,mintegy évösszegzésként.Voltak eszméletlenül jó pillanatok és nagy mélypontok,ha az eddigi 75 bejegyzést kellene jellemezni akkor azt mondanám hullámvölgy.:S Ha pedig ezt az évet(bocsánat hogy állandóan ezzel az év témával jövök) akkor a oktondi szőke nő éve volt ez.Oktondi szőke nő,gondolom tudjátok,hogy én(szőkeség 1. jel:lebecsül másokat és egoista 2.jel:állandóan "nyarvog"*ezt emlékeim szerint idén baromira sokszor tettem meg* ) Nem is folytatom tovább...a hangulat az kicsit izzzéé,nem is tudom talán a gondoltsorok miatt...(Már megint ezzel traktállak titeket meg a sok-sok írással :@)Nah akkor csak annyit ,hogy B.Ú.É.K! meg azt is mondom,hogy holnap tuti,hogy írok és utószónak mivel lényegében tegnap kihagytam Tündi idézetét,itt van:"Egyszer mindent ki kell próbálni!"

Eltűnve

Emlékszem a régi blogomban még arról írtam pár hónapja,hogy mennyire szeretnék eltűnni és hogy meg fogok próbálni eltűnni,de nem ment.Hát,ezt úgy kellett volna intéznem,mint most(bár most nem akartam eltűnni,de sikerült:S)Én meg ezalatt a 3 nap alatt nagyon sokat gondolkodtam(pedig komolyan nem akartam!) a mi lett volna,ha...dolgokon(mint tudjuk nem így lett) és mint egy fényreklám látható volt az arcomon minden gondolatom...amik jöttek és mentek,csak úgy cikáztak.Mennyi mindenről gondolkodtam,arról is ,hogy mennyi mindent el tud mondani egy legördülő könnycsepp.Ez a három nap elég volt arra,hogy mindent végigpörgessek ami ebben az évben történt,a jótól a rosszig és maradtak bennem tüskék és emlékek,rossz emlékek:( amik örökök maradnak.De azért volt amit tanultam ebben az évben az emberektől,íme néhány:
Anna:"Nehogy már te érezd magad rosszul más miatt!"
D.Reni: Csak egy mosoly és máris a világot adja.
Flóra:"Valaki szaloncukrot dobál a postaládánkba,ki lehet az?:P"
Timi:"Akkor mostantól CSAK ÉN szólítalak így:D"
L.Dóri:"Ne törődj ezzel!"
Zita:"Mindent a pillanat hoz"
V.Dóri ,Peti,Klaudia:"Ez a 11.jele annak,hogy Alex lány.":P
Tündi:(bár milliónyit mondott ami szép volt most csak egy dolog van az eszemben"Minden nap vártam,hogy valami szépet írj a mai napról,de nem:(:'( )
Klaudia:"Ezt már elfelejtettük"
Z.Zoli:"Megint kifestetted a körmödet?:)"
M.Reni: :D
Geri:"De rendes vagy!"
...És még sorolhatnám tovább a fájó vagy éppen mosolyogtató gondolatokat,de így a végére megint elkeseredtem és bocsánat,ha csak a negatívra tudok gondolni.
"Változásra kértelek!"
:'(:'(:'(
Ui.:Van aki elmentette annak a bizonyos blognak a bejegyzéseit?mert szívesen átolvasnám újra,minden egyes mondathoz van egy sztorim ami még az eszemben él,pl.:köszönhetően a zseniális kapusunknak...

Mégis írok;)

Van időm írni,ki kell bírni éjfélig,idő,mint a tenger.Most épp 20:24 van,de mire befejezem lesz sokkal több is,vagy nem:).A délutáni előadást különlegesnek és szépnek tartották,én mégis fejemet verem a falba,mivel nem ment...lefagytam a tömeg előtt,talán,mert közel voltak(a suliba kissé távolabb)...áááá...ilyen nincsen!a szárnyam is tropa és még lesz egy előadás...:(
De kaptam MP4-et:D és 2 könyvet is,annyira ari a könyv Elli levelezik Justinnal angolul és németül...hát...már az eleje jó,"csak" egy kis füllentés,de a gróf igazi:P,mi lesz ebből!nem idézek,mert sokáig tartana...,bár időm van:P

A

zöld

fenyő ma

tiszta fehér

ruhájába öltözött

kopasz karú juhar s akác

fák

átázott

törzse között,

és integet lágyan,

méltóságteljesen, kecses

hó-strassz csengettyűi fényesek.

Jég-
csipkéből
palástot is terít rá

az éjszaka, zúzmarát fúj, s

sűrű ködöt terelget most Szél-atya.
Hangja zúgva csepp melegért esdekel, és

hogy

ha a pislákoló

csillagfényre nézve fel

lágyan csengő üvegharang

hangját hallod csilingelni kedvesen,

könnyel telik meg szemed, s a szíved végre

fel-

nevet, mert

tele lesz angyalhangú

kacagással szíved-lelked –

mindened, melyet itt lent a Földön

csak úgy neveznek, hogy megváltó szeretet.

Úgy

legyen!

Irish (Gaelic) Nollaig shona duit (Happy Christmas to you)
Beannachtaí na Nollag (Christmas Greetings)
Beannachtaí an tSéasúir (Season's Greetings)
Athbhliain faoi mhaise duit (Prosperous New Year)
Bliain úr faoi shéan is faoi mhaise duit (Happy New Year to you)
Ma kiakadtam most este vmin,de azt majd később...
Mire befejeztem.:20:30,de még javítgatok.

"Az ég feléd vezet..."

"Az ég feléd vezet,
Nyújtsd felém kezed,
S boldogok leszünk...
Mosolyogj reám,
Drága angyalkám,
S boldogok leszünk..."

Na vajon honnan való ez az idézet?:P remélem tudjátok...
Tegnap este úgy döntöttem,nem nézem a Csillag születiket és inkább elolvasom a könyvet(persze azért fél füllel figyeltem)...de mégis a történetet jobban élveztem,mint a duetteket meg a szuperprodukciókat...főleg a csókold meg Édes Anyukádat százszor tetszett(igazán gyönyörű verses dal lett belőle,majdnem bőgtem),de mégsem akkor fakadtam sírásra,hanem egy teljesen más résznél és ez annyira váratlan volt tőlem.
Holnap Karácsony...én meg ma takarítottam és kiharcoltam,hogy ne ma,hanem holnap díszítsünk fát..nehogy már kihagyjuk a fő napot!!!:@
Holnap újra szereplünk ,mi meg a "Frenetikus "előadás:P
Tegnap gyakoroltam az éjfélig fennmaradni hadműveletet és sima ügy volt,de ha elalszom keltsetek fel!:D
Jaj,és ha holnap nem írnék,akkor:

Buon Natale e felice anno nuovo

vagyis boldog karácsonyt és új évet!

A szüneti első nap (alias szombat)cselekedetei eddig

Kialudtam magamat a tegnapi nap után(a mormota:Pvagy lajhár:P) és csak úgy kíváncsiságból elkezdtem olvasni az Édes mostohát(mondván:tízig még úgyis van fél órám),de annyira belefeledkeztem a történetbe,hogy nem bírtam abbahagyni,most éppen a beszélő szobornál tartok és alig bírom megérteni,hogy hogy léteznek olyan gonosz emberek,mint Ibolya.Majd lementem a konyhába segíteni a Mamának(mire odaértem az olasz süti már készenvolt:S és "csak" a kókuszgolyócskák maradtak,ezzel is egy és fél órát "játszottunk".Majd ebéd...mosogatás...és JUPPÍÍ,hogy most Anyuval takartunk vasárnap(és nem a Tomival szombaton:))

Szép...

Annyira jó volt a mai előadás(bár én rontottam:( :@)!Mindenki ügyes volt és milliónyi puszi minden szereplőnek!Édesek voltak.
Ma még a világhírt is megismerhettük ,vagyis a sulihírt,nem is mi,hanem a Géza.....ááá,szegény angyalok,3szor is feltűnnek,de egyszer sem mondanak róluk semmit.DE a taps,hogy cejetem én a tapsot!!!!(L)(L)(L)(L)(L)Annyira jólesett..
Most épp karácsonyi zenéket hallgattam,és jött ZséDa ,közbe Harmóniakártyát olvastam és annyira jólesett,gyönyörű volt,a kártyának a zenéhez is volt köze és minden máshoz...ohh(L)
Ezek olyan jó pillanatok!
kép.:www.advent.hu

E-mai by Reni

Gondolkozz el egy pillanatra, mielőtt elolvasod ...

Teljesen mindennapos gondolatok, de jól fogod magadat érezni,
legfőképpen a levél utolsó gondolata után.



1. Beleszeretni valakibe

2 .Úgy nevetni, hogy utána az arcod fáj.

3 Egy forró fürdő...

4. Nem kell sorban állni a boltban.

5. Egy különleges pillanat.

6 Egy kedves e-mailt kapni.

7. Egy lélegzetelállító utcán végigsétálni.

8. A kedvenc dalodat a rádióban hallani

9. Feküdni az ágyban, és közben hallgatni az eső kopogását az ablakon.

10. Egy forró fürdőlepedő - frissen kivéve a szárítóból.

11 Egy csokiturmix! (vagy vanilia vagy eper)!

12. Egy pezsgőfürdő.

13. Nevetni.

14. Egy jó beszélgetés.

15. A tenger.

16. 2000 forint tavaly télről, a kabátzsebben.

17. Saját magadon nevetni.

18. Egy telefonhívás este, mely belenyúlik
az éjszakába

19. Keresztülmenni füvön, miközben öntözik azt.

20. Minden ok nélkül nevetni.

21. Egy ismerős, aki azt mondja, milyen szép vagy.

22. Nevetni egy gondolaton.

23. Barátok.

24. Véletlenül megtudni, hogy valaki kedveset mond rólad.

25. Felébredni és megállapítani, hogy még 3 órát tudsz aludni .

26. Az első csókod (vagy az első csók, egy új baráttal).

27. Új barátokat találni, vagy eltölteni az időt egy régi baráttal.

28. Egy édes kis kölyökkutyával játszani.

29. Valaki, aki a hajaddal játszik.

30. Édes álmok.

31. Forró csokoládé.

32. Kirándulás barátokkal.

33. Hintázni.

34. Szemezni egy kedves idegennel.

35. Csokis kekszet sütni.

36. Barátok, akik saját készítésű kekszet küldenek.

37 Kézenfogva lenni valakivel, akit szeretsz.

38. Véletlenül találkozni egy régi baráttal, s megállapítani, hogy
semmi sem változott.

39. Figyelni az arcvonásokat, amikor valaki kibontja az ajándékodat,
melyet már régóta szeretett volna.

40. Figyelni a napfelkeltét.

41. Minden reggel felkelni, és hálásnak lenni azért, hogy megérhetted
az új csodálatos reggelt.

42. Tudni, hogy hiányzol valakinek.

43. Egy ölelés attól, aki téged szeret.

44 Tudni, hogy jót cselekedtél - még akkor is , ha a többiek mást
mondanak.
Ez az e-mail olyan volt,mint az Ajándékok amik nem kerülnek semmibe...,hasonló.Jut eszembe,ma Klau véletlenül Klua lett:$,komolyan nem direkt...(bár ThxVn azt mondta,így fogja hívni*kérem ne,csak ha tetszik neki--sok esély nemtom van-e rá--*)Holnap műsor,mindenki szurkoljon,de ÜGYESEK LESZTEK!:D(kivétel én)...Ma mit szenvedtem az ajándékokkal,nem nagy dolgok(2 könyvjelző,ami pocsékul sikerült),de jó dolog volt elkészíteni...
HURRÁ HAMAROSAN SZÜNET! azt hiszem sohasem volt még ennyire hosszú hetem az iskolában:S

Sok-sok mosoly

Boldognak lenni...a tegnaphoz képest azért a ma merőben jobb volt...
Hangolódok a szünetre és a karácsonyra...annyira jó lesz!!!:D Ma meg ami a templomban lezajlott...ohhh mókust a papucsba!:P(a résztvevők tudják mire gondolok)Találtam egy klipet amiben nem is a zene a fontos,hanem a képélmény amit nyújt,elképesztő.

És így utoljára egy történet:
Kocsis József

Fekete karácsony hava
Elolvadt rég a tavalyi hó, és elvitte magával azoknak a lábanyomát, akiket pedig friss buzgalmában megőrizni akart volna az öröklétnek.

Ez egy másik karácsony.

Most kezdődik csak majd az esti gyertyagyújtással, ám a fénynek nincs előjele; szürke, kedvetlen és borús a tájék, s ránehezedik egy hatalmas, egybefüggő felhőtömb, mozdulatlan és áthatolhatatlan, ameddig ellátni; a szürkének egyetlen árnyalatával van kifestve, épp hogy csak átszivárog rajta a napfény, hogy nappal lehessen legalább. A kora délelőtt világossága ez a szűrt fény, de alighanem ez marad itt velünk az esti sötétig, nem tud igazán nappali színűre fényesedni.

A kerítésen belül növendék fenyők gubbasztanak, csúcshajtásuk most van egyvonalban a vaskerítés felső peremével, egy év múlva már nem kell majd a rések közt kukucskálniuk, ha az utcán történtekre rákíváncsiskodni támadna kedvük. Közöttük, már fölébük magasodva, két esztendős kis bambuszcsoport áll: véznák, s fiatalosan mozgékonyak; emberként fiatal fiúk volnának, hetykék és vásottak.

Nagybeteg fiam ajándéka ez az olajfára s fűzre emlékeztető levelű örökzöld növény; ültessétek el, nektek hoztam, mondta, és itt hagyta. Maga helyett, ezt nem mondta, tudtam mégis: erre gondol, hogy ideszegődhessék majd szükségből mihozzánk, tartozni kell valahová, s hova mehetne, hogy a mindig zöld levelek közt meghúzhassa magát miközöttünk örökre, erre a kis időre. Itt volt hely éppen, az ablak előtt, ide került; most hát rálátok mindig akaratlan, valahányszor az ablakhoz lépek, és visszanéz rám ez a felnőttként is kamaszos-suta örökzöld, és ideint mindannyiszor egy-egy figyelmes levél a kicsi lombból.

Most mintha apró pihékben hó vágyakozna leereszkedni a földre, lehet eső is ebből, nem tudni még, merre fordul a kedve.

Hó kellene most, estére karácsony készülődik (szenteste, ahogy mondják), ha csak vékonyka csipketerítő is, szikrázó hókristály csillagokból, de fehér mindenképpen; hó, kicsi hó…

Helyeselve bólogatnak a bambuszágak, a törpébb hajtások bizakodva meglódulnak, összeverődik sok apró tenyér: a kemény levelek a törékeny pelyhek után sóvárogva kapkodnak, s vágyakozás feszül a bambusz ég fele nyújtott ághajtásai közt: hó kellene most, karácsonyi hó.

Ha mégsem sikeredne - jaj, mintha abbamaradt volna a pelyhek felderítő próbarepülése -, elhatározom: szavakból nagy havat rakok én össze (nem igaz, hogy nem; miért ne lehetne?), varázsolok, ha kell, a tűlevelek hegyére puha pamacsokat s kavargó nagy pelyheket a bambuszágak közé, kapkodjon utánuk játékosan s szilajul örömében.

Legyen hát hó! - mondom és a szemem behunyom. Felnyitom-e még? S ha igen: mire? Biztosabbnak látszik a képzeletem: puhán elomló, vastag havakat látok mindenfelé, az ámuló bambusznak derekáig ér már, hálásan integet, így képzelem, örömében.

Kis idő múltán kinyitom aztán mégis.

Szállingózik a hó megint, gyönyörű s hihetetlen: ez már, ami megvan, ez az áttört, aprócska csillagokból összeálló hókristály mintás csipke elegendő fehérnek, s el nem olvadhat; száraz-hideg a föld, fagyottan ágyaz a készülő hótakarónak. Az első pihék a bambuszlevelek szétálló V-betűin győztes örömmel megülnek.

Karácsony ez, épp hogy fehér csak, s kápráztató.

Estére gyertyák gyúlnak a fenyőágakon. Szemem behunyom majd, lobogásuk ne vakítson. Hallom a csillagszóró sercegését, és ez az elveszett fényeket lopva visszaidézi.

Pár nap és végre vége

Mindennek vége lesz egyszer,a mostani kalamajkáknak is,de csak annak tudok igazán örülni,hogy beszélhetek Flórával:),valahogy ez megnyugtat.Nincs kedvem írni...blee..ezek a napok hosszúak és próbák meg próbák...áááá,elég lesz már!De csak 4 nap van már...felüdülés,pihi-szuszi weekend.Jó belegondolni,de addig vár ránk még 2 témazáró és minden más...fujj.A hó sem esik már,a hangulatom 0,de ez ellen nem lehet tenni.

Nagyon szeretem az embereket!(L)

"A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis - mindenek fölött van. A bárányfelhő úszik a végtelen térben, szabadon. Nincs jövője, nincs akarata. Ez történik, itt és most. Minden pillanat örökkévaló. "

Tegnap annyi meg annyi jó történt velem,hogy az le sem írható...annyira sok kedves ember él a világon és néhányukat ismerem:) és már az is haladás,hogy egy kis érzésből lesz egy óriás,amivel még aludni is jó...olyan ,annyira szép és egyedüli,ilyet szerintem én még alig éreztem.És ahogyan telnek a napok ,ez az érzés nem múlik el,sőt fokozódik (hála Flórának) :D(L) Én annyira,annyira imádom az embereket,épp átragyogok hozzátok a képernyőn,szóval vigyázzatok:P és már annyira boldog vagyok,hogy ez a századik szóismétlésem,és az írásra sem tudok koncentrálni:S,de ki kell bírjam..ááá...I'm happy:D
Bár ThxVn blogbejegyzéséhez nem kommentáltam,de itt megjegyezném,hogy már engem is diákigazolvány odaadásra "kényszerítettek" amikor az orchidea kiállításra mentünk,aztán ott is a belépőnél. "-Nem látja,hogy még gyerek? -Én a szeméből tudnám,ha nem bújná annyira azt a papírt."(én csak a belépőárakat néztem:@) Szóval legközelebb bele kell nézni a kalauz szemébe és akkor nem kér többet diákigazolványt,talán.

Sírok,de most nem azért

Nem vagyok egy szokott jelenség,elbőgöm magam egy dalon ,de ez annyira szép(L),a lényege is gyönyörű és mindjárt karácsony!"Gyújtsál egy gyertyát,ha leszáll a csöndes éj..."Már a hangulat is,főleg,hogy még egy történet ajánlását is megkaptam tegnap network-ön ...meg egy imát...Innentől csak karácsonyi vidit rakok fel egészen karácsonyig(kivételes esetek kíméljenek)
Bár ezt a mesét,gondolom hallottátok,bemásolom azért ide.(a videót meg a legvégén megnézhetitek)

A KIS GYUFAÁRUS LÁNY

Kegyetlen hideg volt, hullott a hó, és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb. Amikor elindult hazulról, még volt papucs a lábán, de annak nem sok hasznát vette. Mert a papucs nagy volt, igen nagy - az édesanyja hordta valamikor -, s ahogy két arra vágtató kocsi elől a járdára ugrott, egyszerre maradt le a lábáról mind a két papucs. Az egyikkel egy suhanc szaladt el - azt mondta, majd bölcsőnek használja, ha megházasodik, a másikat pedig meg sem találta a szegény kislány.

Mezítláb járta hát az utcákat, és kicsi lábát kékre-vörösre csípte a kegyetlen hideg. Rongyos kis kötényét összefogta: egy halom kénes gyufa zörgött benne, egy skatulyát meg a kezében szorongatott. Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát sem vettek tőle, és alamizsnát sem adott neki senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú, Szőke hajára, de nem is gondolt vele.

Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilveszter este. A szegény kis teremtésnek folyton csak ez járt az eszében.

Behúzódott egy zugba, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Különben otthon se jobb, padlásszobájukban farkasordító hideg van, a tető hasadékain besüvít a szél, hiába tömték be szalmával meg ronggyal a nagyobb réseket.

Már egészen meggémberedtek a kis ujjai. De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúzna egyet a skatulyából, odadörzsölné a falhoz s meggyújtaná, a lángjánál megmelegíthetné a kezét. Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg, mint a gyertyaláng, s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.

Csodálatos láng volt az! A szegény kis gyufaárus lány úgy érezte, mintha szép réztetejű, rézcsövű vaskályha előtt ülne - olyan jó volt nézni a tüzet, olyan jólesett melegedni mellette! Már a lábát is kinyújtotta, hogy átjárja a meleg, de abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng, eltűnt a vaskályha, s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében.

Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelánedények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával, meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé. De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal.

Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. Ott ült a fal alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.

- Valaki meghalt! - mondta a kislány; emlékezett rá, hogy a nagyanyja, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta: "Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az Isten színe elé."

- Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt rég halott nagyanyja, és szelíden, hívogatóan nézett le kis unokájára.

- Nagyanyó! - kiáltott föl a kislány. - Nagyanyó, vigyél magaddal! Tudom, hogy itt hagysz, ha a gyufa végigég, eltűnsz, mint a meleg kályha, meg a sült liba, meg a gyönyörűséges szép karácsonyfa! Ne hagyj itt, nagyanyó!

És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedves nagyanyót; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna.

A nagyanyó sohasem volt ilyen szép, ilyen erős. Karjára emelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.

A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek újesztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál.

- Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor nagyanyja karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot

Az én miatyánkom
dr.Papp Lajos
szívsebész
verse

Mikor a szíved már csordúltig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj: MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!

Mikor a magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körül vesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelől forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: URAM, LEGYEN MEG A TE AKARATOD!

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstől" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: URAM, ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan bele fáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sőt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ŐT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts! S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged meg becsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak ki használtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt: ISTENEM MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTŐL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN

UTÓHANG:

S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szűnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!

Miért féltek kicsinyhitűek?

BÍZZATOK! Hisz' én megigértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!
Hűséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végső időkig - VELETEK MARADOK!

És megint esik a hó:)))))

Igen,hómániás lettem.Talán azért,mert ritka esemény,hogy esik a hó(vagyis télen kéne essen,de nem esik:S),és most hullik...olyan jó!!!!!Megállás nélkül esik 2 órája.Milyen régen volt szép telünk!?Annyira szeretek most mindenkit!!!(L)(Én se vagyok nagyon jól,egy kis hó és máris eltölt a szeretet)A szerepem meg a butuska angyal szó szerint angyali....bár lehet,hogy csak én tartom annak.Eskü,hogy mire leírom ezeket a sorokat,már nem fog esni a hó:( múltkor is így jártam...:(((((:'(De én szembeszállok a hóval és megyek a hóba a saját utamon és nem a Lili nyomába:P Miről kéne még írnom?Talán a tegnapi msn történetről,de aki kíváncsi lesz megkérdezi a történetet.Nem koptatom a billentyűzetet.
Még csak annyit,hogy ritka mint a fehér ló:P

He e nélkül

"Békét harag nélkül és jó szívvel mindenki iránt"(Lincoln)
Ma angoloztam egy kicsikét és arra jutottam,hogy vagy 10x leírtam hogy he e nélkül XD és nem tudtam kijavítani....vagyis én ki akartam és jól akartam tovább írni,de megint csak H lett belőle.
Jaj,sietek,mert kézimeccs van,jó ha a végére odaérek,pls!Csak még egy pár sorocskát begépelek vagy legépelek...
ááá..nincs időm fene egye meg!

Olvadok

Azért ez nem igazság!Mostanában mindig netezés után történnek izgalmas sztorik,hogy ne tudjam ezt leírni,például így volt ez tegnap is amikor elolvadtam Anyu műhelyébe lépve(többet nem is mondok,aki kíváncsi kérdez:P)A felájás még mindig kínoz(eléggé rendesen),de úgy nagyjából megvagyok a saját világomba,amíg ki nem ugrok onnan:PSzerencsére a visszaszámláló óra már jár és nincs már sok...
Imádom ezeket a pillanatokat!:D
Jó ez a dal,valaki nem tudja a magyar címét???

Nem így gondoltam

"Az idő az órával együtt,de tőle függetlenül is létezik."
Tegnap arról írtam,hogy várom a mélypontot és olyat láttam,hogy az az akaratlan mélypontra csúsztatott még tegnap...ANNYIRA SZÖRNYŰ VOLT!Ma meg szerintem beteg leszek vagyis majd beteg leszek,mert 2 napja eszméletlenül fáj a fejem minden egyes kis szösszenésre is.Nem írok többet,csak annyit h nem szeretem a fizikát,bár már kezdem érteni és azt,hogy mért nincs egy fizika zseni a családban?!

A visszaszámlálás

Nehéz lesz kivárni azt a pár napot,de tudom,hogy minden egyes másodpercben közelebb járok/járunk hozzá.Juppíí,örülök neki és szeretek mindenkit akárki akármit érez és mond.A múlt hét hétfőhöz képest ez nagy előrelépés...csak itt most az a különbség,hogy minden héten van egy mélypont és most várom azt a mélypontot,mert kijönni belőle boldogabb és jobb,mint máskor,de Isten ments ,hogy mélypontot csináljak vagy gondot másoknak és magamnak...
Eredetileg a tegnapi pörköltbalhémról írtam volna,de mindegy(ez már a 20. betű elütésem)utálat =pörkölt fujjjjj,blee

:D:):DD:):D XD xD Xd :P

Vers(remélem jól lehet olvasni)

Tanulnod kell Mily sokat kell még tanulnod, kisfiam,
> Élted iskoláját amíg végigjárod
> És amíg mindazt, ami emberré emel,
> Híven a szívedbe és elmédbe zárod. Meg kell tanulnod kis lábadon. állni,

> Állni akkor is, ha a világ rádszakad
> És akkor is bátran a helyeden állni,
> Ha az egész világ megrendül alattad. Meg kell tanulnod a világban járni

> És bátran járni úgy is, ha az út rögös,
> Egyenes ösvényed töretlen követni
> Még akkor is ha az út sötét és ködös Meg kell tanulnod emberként beszélni,

> De sohasem többet, mint, ami éppen kell !
> Mindig különb ember annál aki csak kérdez,
> Az, aki csupán a kérdésre felel. De tanulj meg fiam némán hallgatni is,

> Mert - bármily bölcs legyen, - nemcsak épít a szó.
> Gyeplőjevesztetten hogyha száguld veled,
> Akkor az ereje pusztító, romboló. Meg kell tanulnod apáidnak nyelvét

> Úgy, hogy a szavadból igazság, szépség fakad,
> Mert a magyar sorshoz, magyar szenvedéshez
> Igazi erőt csak a szép magyar szó ad. Meg kell tanulnod bátor szívvel élni,

> Nem bízik Istenben, aki gyáván fél.
> A félelem soha meg nem mentett senkit,
> Rémülettöl csak nő,- nem csökken,- a veszély. Meg kell tanulnod víg szívvel nevetni,

> Legyen élted színe víg, nem sötét komor,
> Szomorú emberek élte terméketlen,
> Nem-gyöngyöző mustból nem lesz soha bor. Meg kell tanulnod az Istenben hinni,

> Kinek lelke soha Istenhez fel nem száll,
> Annak az élete sötétségben vész el,
> Mint zordan enyésző, világtalan halál. És meg kell tanulnod kisfiam dolgozni,

> Istenfélő munka az élet értelme,
> Serény dolgozó kéz világokat épít
> S emberré tesz a gondolkodó elme. Meg kell tanulnod töretlen küzdeni,

> Mert küzdés az élet s nem játékos öröm
> S az emberi élet teremtő ereje
> Csak bátor, szembenéző küzdelemből jön. És ha egyszer majd mindezt megtanultad,

> Kövesd azt az útat, melyet apád követett,
> Kinek egész életén csak egy úr parancsolt: Az éltét áthevítő hűség s szeretet.

nagyrákói és kelemenfalvi Rakovszky István (1885-1953)

(1941 december 5.)

Lottó

Ma Mamával nézelődtünk Sülyben és vásároltunk meg Mama beszélgetett néhány ismerős nénivel(akiket persze én nem ismerek)Közülük az egyik mondta,hogy ma milliókat lehet nyerni a lottón,ekkor megkérdeztem azt,hogy nem-e szeretnénk menni lottózni(Mama eddig alig lottózott életében,azt sem tudja hogyan kell,nem mintha én profi lennék...).Mama beleegyezett,menjünk lottózni.Előtte hosszú várakozásra számítottunk,mert azt mondták kinn áll a sor,de akkor mikor mi voltunk nem volt ott senki,legalábbis alig voltak(én meg az 5-ös lottó szelvényen 6-ot jelöltem 1x:$,de észrevettem).Végül is sikerült lottózni a Mamával,talán ötödszörre életében.:D Itt volt az ideje elkezdeni!:D

A köd,a nap,az angyalok és az angolfak...

Menny?Dehogy,ez a Föld!De Isten országa a Földön épül(de lehet,hogy kis f ,a földön,már elfelejtettem:$)Mindegy is(vagyis nem,de mindegy:P) szóval kinézek az ablakon és köd van,de mégis süt a nap,ez annyira különleges dolog és hozzá még az is,hogy néhol látni egy kicsike kék eget...(csak én gondolkodom ilyenekről...:$,vagy más is?)
Angyalok:az angyalom életmód váltást javasolt,(aki nem hiszi,annak adok egy címet)így el kell mondjam szükségem lenne,egy másik ember szemére(nem elértendő),hogy lássam vele azt a világot,amit most nem,mivel mindennel körülveszem magamat ahhoz,hogy ne sérthessenek,mégis naponta keserű vagyok...ez van.
Angolfak.:A héten pont azt gyakoroltam,amit ma csináltunk fakon,a személyleírást...persze énekeltünk is (10 percet),meg játszottunk egy izé játékot...ja és beszerveztek az angol éneklésbe pedig köztudottan nem tudok énekelni!!!("de ha már fakon gyakorlom,akkor hagy énekeljek már")
Ui.:ThxVn-t innentől nem szabad megcsikizni!(nagyon csikis((majdnem csokist írtam))...de nem szemétkedem)

Santa Claus

Télapó,Mikulás....hány féleképpen mondják még?...A mai iskolai Mikulásról: azt hiszem,hogy ez volt az eddigi legjobb sulis Mikulás ünnep.Nem beszélve a matek óráról meg a kis krampuszokról.Ma valahogy jól éreztem magamat és a Tündit nem akarom megcsikizni...:P vagy mégis?:P
vicc volt...
Szóval a hangulat kezd egyre ünnepibb lenni...(és a mi villany oszlopunkon nincsen csillag:( :@,de valahogy érezni az az ünnepélyességet:)És ez engem örömmel tölt el:D Megyek rajzolok, emlékkönyv feladatom van:S

A komorság után egy vicces videó(Tessék rajta nevetni:P!)

Meg sem érdemlem...

Mit nem érdemlem meg!Azt,hogy szeressenek,hiszen mindent felnagyítok,túldramatizálok...elképesztő vagyok...szívesebben lennék inkább valaki más,akit szeretnének az emberek,akit csak úgy,ahogy vagyok alig ismerve is.De én nem vagyok olyan,mint amilyen lenni akarok...Átkozott lelkiismeretem,mindent magamra veszek.Talán,ha nem is írnék ide jobb lenne elég sok embernek...Mért van az,hogy ilyenkor este mindig el kell túlozzak valamit és ki kell készülnöm?erre válaszoljatok!

SENKI

Ma egyszerűen minden összetört,minden összeomlott,nem volt a bloghazugságom óta túl nagyra épített vár,nem tudtam tovább építeni,ledőlt.Miért kell mindenkivel szembe fordulnom,mért kell mindenkiben azt keresni amit akarok,miért?Leomlott,összedőlt,tákolmány volt,egy kicsike.semmit sem becsülök,megyek fejjel a falnak és most,hogy mindez eltűnt azt kell mondjam:ELÉG!
A mai nap már rosszul kezdődött,a közepében "csak"egy világ dőlt össze a végén pedig a zseniális fogszabályzás után itt ülök a gép előtt és zokogok,az elmúlt 3 napban már hatodszor zokogok.Részben amiatt ami fogszabályzáson történt ,részben az eljátszott lapjaim és életeim miatt ,részben mindenért.nem megy,összeomlok ekkora súly alatt,szeretetre éhezem és szomjazom és most meg se tudok szólalni,mert minden egyes szó után sírhatnékom támad.Ne lepődj meg, ha holnap nem leszek a szokott,de nem könnyű.VALAKI VIGASZTALJON MEG!Már négyszer végignéztem ezt:www.youtube.com/watch?v=LTtqF856S2o&feature=related és ugyanennyiszer bőgtem is el magam:"(
Ilyen nincsen,és bocsánat,ha kiakadtam....:(

A Kárpátok bosszúja

A címet megmagyarázva ma a földrajzkönyvemet nézegettem és lapozgattam erre kijön az,hogy a Kárpátok bosszúja...mondom ez meg hogy lehet,visszalapozok elolvasás....csak kiicsit vagyok szeleburdi és nagyon kikészítő...most rohanok,mért van az,hogy vasárnap sohasem tudok írni?:(

• Emberi törvény:
• kibírni mindent,
• s menni, menni
• mindig tovább,
• még akkor is, ha
• nem élnek már
• Benned: remények és csodák.
• (Hemingway)

József Attila

MÁMOR

Szeretném felverni lelkem dalával
A szomorúk szivét, a világot.
Most megbocsátok annak is,
Aki bántott.

Szeretném a keblemre ölelni az
Életért küzdő, fájó rabot.
Szeretném feltámasztani,
Aki halott.

Szeretném, hogyha lassabban forogna
És végre megállna a nagy kerék.
De a legjobban szeretném,
Ha szeretnék.

És szeretnék alkotni csodásat és
Ezer gyönyörűt, szépet meg nagyot
S aztán meghalni: Mert én a
Mámor vagyok.

De hiszen ez csak egy kép...

Igen,egy kép és mégis erőt sugároz,óriás erőket,régi,édes,egyszerű,cuki...elolvadok tőle olyan sok jó érzés fog el engem amikor ránézek.De tegnap álmodtam valamit ami egy kicsit elgondolkodtatott.Már másodszorra álmodok olyat,hogy ahol járok,már ismert hely,már egyszer jártam ott álmomban és a mostani álmomban ez teljesen megváltozott(mármint a hely)és a vége,a vége annyira szörnyű volt!Le sem írom...:(



"...de néha-néha,ha tükörbe nézek,hatalmas ürességet érzek,mintha kihagytam volna valami fontosat,amire már nincs időm...és a nappalok úgy telnek el,mint egy álom,minden éjszaka a reggelt várom,talán ma lesz a napja,hogy fog történni valami,amiért még érdemes élni..."