"Az Isten,szeretet."

Nem azért írom ezt az idézetet címnek,mert mert(tudja,aki tudja mire gondolok:P),hanem azért,mert ma ezt negyedszerre hallom vagy olvasom/szentségimádáson olvastam ma először/.A mai napnak ez lenne a lényege,meg kell még fejtsem,mert ma a Harmóniakártya is igen furcsán fogalmazott...
Semmi szellemes, lelkes dolog,már abbahagytam ezt a témát,hogy olvashatóbb legyen plusz nincs hozzá már gondolatom, kissé kifáradtam(azért nem az eszeveszett gépelésbe;) ).Mondjuk,már az is csoda,hogy írok.Ha így nézzük.Kihasználom,hogy enyém a ház (= ,márameddig.

"Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét."
	Pema Chödrön

Erdélyi Gábor

Szem-mosoly

Hiányoztam?
Nem voltam itt?
Talán épp az utcán
átfagyottan léptem át
egy eső után maradt
tócsányi, didergő vizet.
Akkor gondoltál rám?
Mikor egyedül a sötétben
keresett agyamban a remény
és nem talált hitet?
Esetleg ott voltál
mikor egy felhőn ásított
a nap?
Kezében zsoltár volt a fény
egy felém elküldött sugárban.
Elhiszem ha mondod.
Mosoly inog szemem sarkában
mert mertem látni a Tavaszt!
Ma…
Egy őszi délutánon.
Kedvetlen nyűg arat mindenütt
nyirkosság tanyáz a fákon
az utcán holt levélkupac
alatta már az enyészeté lett
a sok nyári álom…
S Neked hiányzom…
Higgyek még
egy félig kacér mosolynak?
Mert ha kell: Kivárom sorom!
De csak akkor,
ha hiányzom…